Nagyon korai versem abból a korszakból, amikor csak úgy játszásiból pengettem fűzfasípomat. Kötetbe, ha jól emlékszem, nem került.
A JEGENYE
Eső
veri, a
szél tépi, a
nap égeti. Hűvös
folyón játszanak a
könnyű vérű sirályok.
Vágyakozva nézi röptük,
les utánuk. Nyújtózkodik
karcsú testük felé aszott
ágaival. Szomorú szerelmes
leveleket ereget lombjából
a levegő kacér táncosainak
felörvénylő nyomába. Ha egy
sirály megszánná: fürösztené
az eső, törölné a szél, a nap
cserzett kérgét megszárítaná.
De a sirályok csak játszanak
vele, nem pihen meg egyik
sem nála,
csak egy
százéves
varjú az
egyetlen
társa.
Eső veri.
Szél tépi.
Nap égeti.
Ha arra jársz, simíts meg törzsét tenyereddel.
talán 1974 körül
Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.