A dátum tanúsága szerint ezek a fotók éppen 10 évvel ezelőtt, 2003 nyarán készült Berekfürdőn, ahová akkoriban anyámék nyaralni jártak. Mi hoztuk-vittük őket, illetve az egyik fuvart néha bátyám intézte, maga is hazajőve pár napra Ungvárra. Mi általában más programjainkkal is összekötöttük a szülőnyaraltatást, Pestre mentünk vagy onnan jöttünk kiadói és alapítványi dolgainkat intézve, netán írói szereplések miatt szelve keresztül néha egész Magyarországot. Kolos itt alighanem szintén fontos dolga miatt volt velünk: ezen az őszön kezdte tanulmányait Veszprémben, talán éppen albérlet-nézőbe is utaztunk.
Tőlem eléggé távol áll a nosztalgiázás, most a régi fotók közt böngészve mégis érdekes volt felidézni, hogy a Berekfürdőre érkezés és onnan indulás természetesen rituális ünnepélyességű kávézással nyerte el jelentőségét. Nem magam miatt, öregeim miatt jóleső érzés felidézni: mennyire élvezték ezeket a pillanatokat. Az érkezést azért, mert vége lett asok órás útnak és mert olyan helyre jöttek meg, ahol garantáltan nagyon jól fogják érezni magukat – az indulást pedig azért, mert 3 hét múltán végre újra együtt lehettünk és mert a hívogató édes otthon időben újra közel került hozzájuk.
Ilyenkor a kávé is jobban ízlett a szokásosnál.
Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: