Mi történik, ha egy olvasott portál főszerkesztője felfigyel 3 évvel ezelőtti blogbosztomra? Az történik, hogy a lapjára kiteszi a fotómat és a szövegem 80 százalékát, majd linket küld az eredeti posztra. Vagyis nem is annyira a linket küldi, hanem az olvasókat, akik kattintanak és elolvassák a maradék két rövidke bekezdést az eredeti közlés helyén – az én blogomban.
A portálnak ez jó, mert érdekes anyagot talált, sokan megnyitják a címre kattintva – jó nekem, mert özönlenek az olvasók. Máskor százas nagyságrendű a napi olvasottságom, most az ezrest súrolja. Főleg, hogy a Librarius anyagát még a nagy megosztók, hírkeresők is listázzák. Így egyszerre olvasottá és népszerűvé lett az az írásom, amelyre 3 éve alig néhányan figyeltek fel… (No, nem voltam rest, rá akartam duplázni, ajánlottam Podmaninczky Szilárd főszerkesztőnek egy másik jopofaságomat – azt is megszellőztette saját portálján a tartalom 80 százalékának és az átirányító linknek a mértékében. Köszönet érte! – érkeznek az olvasók rendesen)
A második közlés címéhez azért annyit kénytelen voltam hozzáfűzni, hogy dehogy “előre” írtam meg. Utólag! Ahogy egy posztumusz íróhoz illik.
Eredeti blogbejegyzéseim:
Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.
