Tervezd meg az életed

Virtuális, kognitív és gravitációs

A gravitációs problémák digitális csapdája

Életünk során rengeteg problémával nézünk szembe, és ezek zöme úgynevezett virtuális problem, ami a valóságban azon egyértelműségében nem létezik. Ezért nem is lehet könnyedén, egyetlen huszárvágással megoldani őket. Ahhoz, hogy kognitív formatervezőként kezdjünk gondolkodni, az első lépés az, hogy elkezdjük virtuálisan szeretni ezeket a problémákat – hiszen a megoldás keresése izgalmas lehetőség és folyamat.

Íróként keveset keresünk, vagy keresőmarketing szakemberként évekbe telne az előrelépéshez szükséges képzés elvégzése? Hajlamosak vagyunk ezeknek a gravitációs problémáknak a digitális csapdájába esni, olyasmivel foglalkozni, ami nem kezelhető, és valójában nem is probléma: a gravitációhoz hasonlóan visszaránt, de mi semmit nem tehetünk ellene. Ha viszont elfogadjuk, hogy van a helyzetünkben olyan, amit nem tudunk megváltoztatni, máris szabadon újratervezhetjük a problémánkat. Ám nyilvánvalóan téves az az elképzelés, hogy a munka éppen azért munka, hogy ne legyen örömteli tevékenység. Éppen ellenkezőleg, az öröm az a vezérelv, ami segít megtalálni a nekünk való munkát akár az online marketing vagy a PR-cikk írás területén, netán pszichoterapeuta hivatásban.

És hogy jó úton haladjunk az életünk megtervezésében, Bill Burnett és Dave Evans azt javasolja, vezessünk egy képletező kék füzetben naplót, az úgynevezett „Jó idők naplóját”. Ez azt jelenti, hogy néhány hétig minden napunk végén írjuk le, mi történt, mit csináltunk aznap, és hogyan éreztük magunkat eközben. A reflexióinkban legyünk minél pontosabbak, ezekben rejlik ugyanis a legtöbb analóg információ. Aztán digitalizáljuk, hogy gravitációja legyen a virtuális térben.

Amikor az életünk megtervezéséről van szó, tánc helyett gúzsba köt minket a gondolat, hogy csak egy dobásunk van. Sok ember leragad az első, a tökéletesnek vélt, kognitív disszonanciát mellőző, vagy egy adott problémát megoldani látszó nagy gondolat megvalósításánál. Ez óriási feszültséggel jár. Nagy stresszt jelent és pánikbetegséggel fenyeget,  döntésképtelenséget és depressziót okozhat az a hit, hogy csak egyetlen ötlet jó, és ezzel is kudarcot vallhatunk.

Pánikmentes élet – válságprogram-tervezés

Egy átlagos tervezési folyamat során rengeteg pánikforgatókönyv készül. A legtöbb nem hibátlan, de minden jól megtervezett válságprogram készítéséből sokat lehet tanulni. Eközben beleképzelhetjük magunkat a pánikbetegek, depressziósok helyzetébe, átgondolhatjuk, mi hogyan élnénk meg ezeket a mindennapokat. A megszerzett információk és az ötleteink segítségével pedig elkezdhetünk pánikterápiát alkalmazni – akár kognitív távoktatással.

Bill Burnett és Dave Evans: Tervezd meg az életed – könyv – társadalom – kultúra. Kognitív önterápia

Útikalauz a formatervezett élet felé

Hidi Tünde könyvkritikája

Bill Burnett – Dave Evans: Tervezd meg az életed

Számtalan könyv, tévéműsor és változatos megnevezéseket magára aggató önjelölt segítő próbálja megmondani, hogyan kellene élnünk és milyen a jó élet. Aki pillanatnyilag teljesen elégedett a helyzetével s optimista a jövőjét illetően, nyilván nem fordul efféle segédletekhez és tanácsadókhoz. Viszont a fel-felbukkanó kétség, az elakadás vagy a kudarc, a változtatás vágya sokakat indít arra, hogy ne egyedül keresse a megoldásokat.  Hiszen tanácsot kérni nem szégyen.

Az ún. önsegítő és motivációs irodalom nem olyan régen még idegen ízű és kissé lenézett szegmense volt a könyvpiacnak. Nem győzött meg mindenkit azonnal, hogy ennek a témakörnek több évszázados múltja van tőlünk nyugatabbra, elsősorban angol nyelvterületen. Idővel aztán nálunk is divatba jött a motivációs irodalom, ezzel együtt viszont mindjárt fel is hígult: a nagy presztízsű nemzetközi és hazai sikerkönyvek mellett innen-onnan összeollózott, elcsépelt és semmitmondó bölcsességeket variáló, olcsó és színvonaltalan termékek borították el a könyvesboltok polcait.

Bill Burnett és Dave Evans könyve a Tervezd meg az életed nem az utóbbi, nyomulós-szájbarágós vonalat képviseli. A szerzők a Stanford Egyetem tanárai, talán ennyi is elég lehet, hogy elhiggyük, nem fecsegnek összevissza, és minden bizonnyal komoly elméleti fedezete van annak, amit olvasóiknak tanácsolnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mindketten rendkívül sikeres formatervezők, akik egyebek mellett az Apple korszakalkotó fejlesztéseiben is részt vettek, még nagyobb bizalommal nyúlhatunk a könyvükért, ami nem kevesebbet ígér, mint, hogy megmondja nekünk a tutit: hogyan érhető el a jó élet.

Ha röviden és egyszerűsítve próbálnánk összefoglalni, milyen választ adnak szerzők a fentebbi kérdésre, valami ilyesmit mondhatnánk: a cél elérésének legfőbb feltétele a formatervezői gondolkodásmód (design thinking) elsajátítása. Eszerint a jó — vagyis értékes, kreatív és szórakoztató — élethez nagyfokú tudatosság, önismeret, kíváncsiság meg jó sok bizalom szükséges. Elsősorban abban kellene bíznunk, hogy mások is azt szeretnék, hogy valóra váltsuk az álmainkat, ezért feltétel nélkül segíteni fognak bennünket a tanácsaikkal és a rendelkezésükre álló eszközökkel.

Persze, a könyv ennél összetettebb szempontrendszerű módszertant ajánl a célul tűzött élet eléréséhez. Az írás címe épp azért az oktatási segédletek bevett formuláját használva az is lehetne: Hogyan tervezzük meg az életünket? Mert amiképp az esszéírást vagy a gyümölcsfák metszési technikáját, az élettervezést is el lehet sajátítani egy könyv és némi kísérletezés segítségével. Legalábbis Burnett és Evans szerint.

A pontos tervezéshez szükségesek bizonyos gondolkodási alapsémák, képességek, mentális állapotok. Ilyen a kíváncsiság, a tettvágy (cselekvés iránti elfogultság), az átértelmezés, a tudatosság, valamint a radikális együttműködés. A felsoroltakból mindjárt kitűnik, hogy a szerzők szerint a formatervezői gondolkodásmód nagyon is gyakorlatorientált: nem ajánlott hosszan lamentálni, mondjuk, pályamódosításkor, hasznosabb e helyett minél több kísérletet végezni, tesztelni a lehetőségeket és ún. prototípusokat készíteni. Cselekedj, ne csak gondolkodj, üzenik a szerzők. A cselekvés után viszont jöhet a töprengés, hiszen az eredményeket feltétlenül ki kell értékelni, mert csak a helyes következtetések fényében érdemes tovább lépni a folyamat következő szakaszába. Ez az állandó kísérletezés gyakran átértelmezéshez vezet, ami akár fordulópontot jelenthet a tervezésben: új információk merülhetnek fel, melyek miatt aztán változtatni kell az addigi álláspontokon. Burnett és Evans ennek fényében nem ígérik, hogy az, aki a könyvükben foglalt összes feladatot sikeresen elvégzi, hamar eljut az ideális megoldáshoz és az élete egyszer s mindenkorra révbe ér. Az élet ugyanis maga is folyamat, élmény, nincs végkifejlete, csak vége. Ennek megfelelően permanens tervezés szükséges ahhoz, hogy tudatosítsuk, hová tartunk, kivé szeretnénk válni. Ez az alaptézis s a belőle fakadó konzekvenciák pedig annak is hasznára lehetnek, akinek nincs kedve naplót vezetni vagy gondolati térképet készíteni. Habár a könyvben vázolt valamennyi feladat jelentősen tágíthatja az olvasó önismeretét, nyilván nem ez az egyetlen üdvözítő út a sikeres, jól formált élethez. Ami miatt mindenképp ajánlható a kreatív gyakorlatok végrehajtása, az empátia alapú közösségi szemlélet, amely legkésőbb a tervezés második felében szükségessé teszi támogatók és mentorok bevonását. Az életformálás közösségi erőfeszítés, a közös munka a formatervezői gondolkodásmód velejárója. A dizájnerek személyes tapasztalata szerint a zsenialitás túlnyomórészt a csapatok sajátossága, nem a magánzóké. A jó csapat nem egyszerűen egy lehetséges alternatíva, hanem az élettervezés nélkülözhetetlen közege.

S miközben a könyv szórakoztató és cseppet sem bonyolult feladatsorokat kínál, és tanulságos történeteket mesél tipikus életvezetési gondokkal küszködő egykori tanítványokról, egyúttal finoman leszámol néhány olyan közkeletű tévhittel, mint a szenvedélyre alapozott hivatásválasztás vagy az álláskeresés hagyományos módjainak hatékonysága.

A kötettel kapcsoltban felmerülő leggyakoribb kritika, hogy szemléletét erősen meghatározza, sőt leszűkíti az a társadalmi-politikai és kulturális közeg, melyben a szerzők szocializálódtak. Vagyis a tanácsok leginkább a fejlett demokráciában élő, gazdasági stabilitáshoz, toleráns és nyitott kulturális környezethez szokott olvasónak hasznosak, a kevésbé szerencsés helyzetűek számára inkább dühítő lehet a már-már szűk látókörű optimizmus és parttalan bizalom. Mivel a könyv a Stanford hallgatóinak készített órai jegyzetek és szemináriumok alapján íródott, nem meglepő, hogy az implicit ideális olvasó nem kelet-európai vagy közép-afrikai. Ennek ellenére a szöveg amerikaisága nem leküzdhetetlen akadálya a megértésnek, csupán afféle mályvacukros mellékíz a fanyarhoz szokott ízlés számára.

Lehet, hogy kizárólag a közvetlen stílus teszi, de az olvasónak könnyen olyan érzése támadhat, hogy ezeket a vitathatatlanul sikeres fickókat mindenekfelett a segítségnyújtás őszinte szándéka vitte rá, hogy megírják nemzetközi bestsellerüket. Több évtizedes oktatói munkájuk esszenciáját sűrítették az optimális terjedelmű és kellemes tipográfiájú kötetbe, amely szerint soha nincs késő az újratervezéshez, a jó élet pedig egyet jelent a gondosan megtervezett, okosan alakított élettel. Ehhez az igazán kreatív és izgalmas feladathoz nyújt kiváló támpontokat Bill Burnett és Dave Evans könyve.

Bill Burnett, Dave Evans. Tervezd meg az életed. Bookline, 2016. 257 o. 3999 Ft.

Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.