Egy kis nyelvészkedés

Ojkor hozzászólok egy-egy nyelvészeti tárgyú megjegyzéshez a Facebookon. Vitákba nem szívesen kapcsolódom bele, mert legtöbbször ezek sem kevésbé indulatosak, mint a közéletiek, politikaiak, és a vitázó felek sem kevésbé merevek saját álláspontjukat illetően. A valaha nagyon ismert és kedvelt televíziós műsorvezetőt például több hivatásos nyelvész és néhány műkedvelő (pl. én) sem tudtuk arról meggyőzni, hogy a nyelv nem romlik, hanem változik, és amit ő ma égbekiáltó botránynak gondol egy mai kollégája megszólalásában, holnaputánra valószínűleg az lesz a nyelvi norma. (A vita az ominózus szó használata körül zajlott, amiben már nagyon kevesen hallják a baljós előjelű, vészes vagy akár a kellemetlenül emlékezetes jelentést, egyszerűen az előbb említett értelemben használják. Ami egy természetes nyelvi fojamat eredménye. Egyes szavak jelentése szűkül, másoké tágul, és van, amejiké csak változik. Kedvenc példám a diszkrét és az iromba). Sértődés lett a vége…

Palóc nyelvjárás Nagydobronyban

Vitára nem volt okom, inkább csak sztoriztam egy ismerősömnek a nyelvjárásokkal kapcsolatos észrevétele okán. Imigyen:

egyetemista koromban a nyelvjárástan órák (és tanárnőm akaratlan) hatására “tökéletesen” megtanultam (heteken át még éjszakánként is gyakorolva) a palócban az ‘a’ hején ejtett illabiális â-t (rövid á), és az á hején ejtett hosszú a hangot. a különálló tiszta ejtésnél is nehezebb szavakat mondani így, és amikor az ‘ápaam kápaal’ megy, még egy hét kell, hogy az ‘ápaam haazá’ is menjen. a csúcs pedig, ha megakadás nélkül ez is sikerül: ‘hálaalmádaar, hálaalmádaar felszaalott a haaz fálaará’ – ebben a ‘fálaará’ a legnehezebb. — tudni kell, hogy Kárpátalján van egy nagyközség, ahol palóc nyelvjárásban beszélnek/tek (a fiatalok körében kicsit már kikopóban van), nem derítette ki a tudomány, hogy Nagydobrony (és részben a közeli Beregrákos) mint nyelvjárási sziget hogyan alakult ki. a szomszédos Kisdobronyban és sehol másutt a környéken nem használatos az ijen ejtés

Möntek, mentök, möntök, mentek

egyszer születésnapi társaságba keveredtem egy számomra addig ismeretlen hódmezővásárhelyi (na jó, ez ly) néprajzossal, aki, mint elmondta, csak odahaza ő-zik. én szóba hoztam az ő-zés jelentésmegkülönböztető szerepét. az asztalnál ülők nem igazán értették. bíztam abban, hogy a néprajzos jó válaszokat ad anélkül is, hogy erre felkészült volna, hozzá fordultam. fejezd be a mondataimat egyetlen szóval, de ő-zve. — 1. volt idejük, sétálni is akartak, ezért ők tegnap moziba…. MÖNTEK. 2. ma viszont a moziba ti …. MÖNTÖK. 3. én most a tóból egy fuldoklót …. MENTÖK. 4. ők nagyon erényesek, minden hibától …. MENTEK. – nagy sikerünk volt. nem tudom, ismerte-e ezt a példasort (nyelvész körökben közismert), nekem úgy tűnt, hogy nem, de persze hibátlanul fejezte be mondataimat

Vannak-e szép és kevésbé szép szavak?

Az alábbiból viszont vita is keveredhet.  Egy ismerősünk gyerekfirkát futózott, felirata: “HELLÓ, OKTÓBER!” Nyelvészetet oktató volt egyetemi tanárnőm megjegyzése:

“Szép” magyar szó a helló!

Engem pedig megszólalásra sarkalltak az úgynevezett nyelvműveléssel szemben az utóbbi évtizedekben kialakult fenntartásaim. Ezt írtam:

kedves Kati, legkedvesebb tanárnőm! az időzőjel – “szép” – használatában iróniát érzek, vagyis azt, hogy szerinted a helló nem szép, legalábbis magyar szóként nem az. én viszont (ma már?) azt gondolom, hogy nincsenek szép és nem szép szavak, és definíciónk sincs, amivel egy szó esetében a szépség meglétét megállapítani, vagy eszközünk, amivel a fokát mérni tudnánk. egy szó szépségének a megítélése egyrészt roppant szubjektív, egyéni ízlés szerinti (és összefügg pl. az iskolázottsággal, foglalkozással, családi közeggel), másrészt nyilván függ attól az adott korosztáji-társadalmi-nyelvi közegtől, amejben használják, harmadrészt pedig nagyon időfüggő, amit 100-200 vagy akárcsak 25-30 éve szépnek/nem szépnek tartott, mondjuk így, a beszélők többsége, ma az tartozhat az ellenkező kategóriába (apám még ki nem mondta volna, hogy fagyi, ma meg már a fagylalt a modoros, finomkodó, hivataloskodó; de jó példa a mozi is; vagy hívja valaki a laptopját táskaszámítógépnek, noteszgépnek?). talán kevésbé esetleges a “jó hangzás” megítélése, mert bár ez is ízlés kérdése, de a hangrend vagy a többszörös mássalhangzó-torlódás mégis objektív, így egy szóról azt nagyobb valószínűséggel meg lehet állapítani, jól illeszkedik-e a nyelvbe. nos, a helló jól illeszkedik, és akik kockakőre írták, valószínűleg szépnek tartják – amiben én teljesen igazat adok nekik 🙂

Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.