Csak a C. stimmelt

Parászka Boróka

Parászka Boróka időről időre szóváteszi a Facebookon, hogy valahol már megint Prohászka Borókaként említették vagy szólították meg. Ezúttal a Klubrádióban konferálták fel így bejelentkezését. Ami, azon túl, hogy nem így hívják, és azon túl,  hogy óhatatlanul Prohászka Ottokár alakját idézi fel, főleg azért kínos, mert „Prohászka Boróka egy létező, másik személy, aki viszont tuti nem Klubrádiózik” – így az érintett.

Rövid posztjához sokan hozzászóltak (beszámolva arról is, az ő nevüket hogy szokták eltorzítani), köztük Kálmán C. György is. Az alkalmat és hejet megfelelőnek gondoltam arra, hogy legnagyobb saját névtévesztő bakimat ott és most bevalljam. Így szóltam hozzá:

Kálmán C. György

itt akkor most megfelelő hejen bevallom legnagyobb névtévesztésemet. egy hosszú, Európát is emlegető publicisztikámhoz valami illusztrációt kért a napilap. elküldtem Molnár C. Pál Európa elrablása c. tusrajzának repróját. nemes egyszerűséggel Kálmán C. György nevét írtam alá sebtiben. így jelent meg. ennek 15 éve. itt és most kérek elnézést Európa C. Tusrajztól

Később eszembe jutott, hogy az esetről utólag naplómban is beszámoltam. Így:

… Életem legnagyobb melléfogását … a Kárpáti Igaz Szóban követtem el, abban a tíz egynéhány hónapnyi feledhető időszakban, amikor hosszú szünet után (és előtt) éppen publikáltam benne. … Találtam is az egyikhez egy remek Molnár C. Pál-grafikát, ám a képaláírásba – pillanatnyi elmezavaromban – azt írtam, hogy Kálmán C. György. Előbbi ma már klasszikusnak számító rangos képzőművész, utóbbi ma is élő jeles irodalomtudós, publicista. Máig nem értem, hogy téveszthettem össze őket. Nyilván a C. betű bolondított meg. Ám ezzel az erővel magamat is összetéveszthetném Hegedűs D. Gézával. A grafika a rossz névvel meg is jelent, gondoltam, illene helyreigazítást adni [erről a főszerkesztő, akit a megjelenés másnapján felhívtam, lebeszélt], napokig lapítottam, mikor hív fel Szemán Öcsi vagy Tóth Lajos, hogy fejemre olvassa bűnömet. De nem történt semmi.

Az említettek ma már nem élő kárpátaljai festőművészek, akik nyilván felismerték a grafikát – ugyanezt az átlagolvasóról kevésbé feltételeztem.

Az eseten nehezen tettem túl magam, mert akkoriban szokásom volt mások hibáit kipécézni, webnaplómban megglosszintani. Sajnálatomra viszont kiderült, hogy én sem vagyok tévedhetetlen (pedig de!)

Az írásom, amejnek illusztrációja lett a számomra most már mindig kísértő emlékű tusrajz:

Távolabb Magyarországtól – Európához közelebb

– így láttam hejzetünket 15 éve.

Legvégül. Nem pontosan így történt. Ha a legendagyártási szándéktól megtisztított emlékezetem nem csal, a tusrajzot nem saját cikkemhez, hanem egy általam szervezett anyaghoz mellékeltem. De így sokkal érdekesebb történet. Vagy így se az?

Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.