Buñuel, Antonioni, Bergman, Tarkovszkij, Tarr Béla modorában

Rögtönzött stíljáték

Révbíró Tamás írta le ezt az epizódot nemrégiben a Facebookon:

Én egyszer Chicagóban menekültem be a hóvihar elől egy nyitott kapun. Zenei főiskolába jutottam, a földszinti előadóteremben vizsgaelőadás zajlott. Valószerűtlen élmény volt — az utcán a sarkvidéki förgeteg tombolt, bent a ragyogó tehetségű fiatalok muzsikáltak… sosem felejtem el.

Nagyon megragadott a kép, meg is jelent előttem – és így reflektáltam:

hű, ez művészfilmbe illő epizód. már látom is bunuel, antonioni, bergman, tarkovszkij, tarr béla modorában. mind remek

És ha már ezek a rendezők jutottak eszembe, sebtiben le is írtam, ami megelevenedett előttem:

buñuel hőse, ahejett, h ámulva figyelné a zenét, leveti kabátját és hatalmas zajt csapva lerázza róla a havat; a karmester feléje fordul, teátrálisan átadja neki a vezénylést, hősünk átveszi a pálcát, de az elé tett partitúrában kottafejek hejett hangyák szaladgálnak (ezután szerencsére hősünk felébred)

antonioni hősét hidegen hagyja a zene, csak akkor figyel oda, amikor a hegedűs félbetöri és megtapossa hangszerét; hősünk megszerzi a roncsokat, mire a zenészek üldözni kezdik, ő pedig visszamenekül a hóviharba

bergman hőséről kiderül, hogy süket, de a haján elolvadó hópejhek táncoló patakokká válnak ráncos arcán

tarkovszkij hőse nyomában a terembe betódul a vihar, ellapozza a kottákat, meglobogtat minden gyertyát, betörnek az ablakok, a hosszan kavargó hópejhek között hősünk egy ragyogó tehetségben felismeri ifjúkori önmagát és megérti saját elfuserált életét

tarr béla hőse előbb csonttá fagy a hófúvásban, hosszan hallgatja a kiszűrődő zenét, csak miután három kutya átszalad előtte, azután lép be a nyitott kapun; a teremben ülők arcán végtelen kimértséggel svenkel a kamera és végeérhetetlenül szól egy végtelenül egyszerű repetitív dallam

Magam is meglepődtem, hogy első blikkre ijen jól sikerült kedvenceim stílusát ráhúznom a jelenetre. (Virtuális vállveregetés magamnak.)

kult film – antonioni – nagyítás

Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.