A posztkvantum-elmélet definíciója

Mi a posztkvantumelmélet?

posztkvantum-elmélet

A posztkvantum-elmélet definíciója, meghatározása. Posztmodern irodalom

Post-quantum theory

A klasszikus kvantumdinamika a sűrűségmátrixban lineáris, teljesen pozitív és nyommegőrző, és mint ilyen, Einstein egyenleteire redukálja a klasszikus határértéket. A hagyományos kvantumelmélet az általános relativitáselmélet korlátait szimmetrikusan kényszeríti rá a mozgási egyenletekre. Ám az a feltételezés, hogy a gravitáció klasszikus, szükségszerűen módosítja a kvantummechanika dinamikai törvényeit – vagyis az ilyen elméletnek alapvetően sztochasztikusnak kell lennie, magában foglalva a véges mértékű és valószínűségű ugrásokat a tér-időben és a kvantummezőben. Ennek ellenére a rendszer kvantumállapota tisztán megmaradhat a klasszikus szabadság fokától meghatározottan. Amiből az következik, hogy a kvantummechanika mérési posztulátumára nincs szükség, mivel a kvantumszabadság fokának kölcsönhatása a klasszikus téridővel szükségszerűen a hullámfüggvény összeomlását okozza.
 
Mindebből következő általánosítással a posztkvantum-elmélet a klasszikus kvantumdinamika egy olyan derivált formája, amely nem alkalmaz ingadozó divergenciát, és amelynek határa a determinisztikusan klasszikus Hamilton-evolúció. A posztkvantum-elmélet nem szenved a kvázi-klasszikus elméletek patológiáiban.
 
Megjegyzésem. A fenti definíció bizonyos tekintetben és mértékig a posztmodern irodalomból veszi kezdetét, ugyanakkor a kulcskifejezést a szakirodalomban tévesen elterjedt és rögzült nyelvi formában használja avégett, hogy a Google mint szemantikus tartalomkereső ezt a posztot (blogbejegyzést adja meg válaszként a kulcsszavas keresésekre. A teória neve azonban értelemszerűen nem posztkvantum-elmélet, hanem poszt-kvantumelmélet, azaz nem egyéb, mint a klasszikus kvantumelmélet utáni elmélet(ek) megnevezése. A posztkvantum-elmélet annak a teóriának lehetne a neve, amely már maguknak a kvantumoknak a létezését is meghaladja.

A posztkvantum-elmélet cáfolata

Az elmélet bírálói felteszik a kérdést, hogy a gravitációnak feltétlenül kvantumnak kell-e lennie? A klasszikus gravitáció hasonló hibákat tapasztal az téridő olyan területein, ahol az energia sűrűsége és hőmérséklete nagyon magas. Az ilyen régiók megfelelnek vagy a fekete lyukak belső tereinek, vagy a nagy robbantásnak. Mind a fekete lyukak, mind a kozmológiai téridők általában szingularitásokkal rendelkeznek – a téridő azon régiói, ahol a háttérgörbület korlátozás nélkül növekszik. A remény abban rejlik, hogy a kvantitatív gravitáció elmélete lehetővé tenné a sima és folyamatos geometria fogalmának olyan módosítását, hogy a régiók, ahol a szingularitások a klasszikus leírásban kialakulnának, kvantitatív gravitációs állapotban kerülnének leírásra. A téridő nem rendelkezik egyedi mutatóval, hanem inkább ingadozó metrikák szuperpozíciójával írható le. Ezt az ingadozó divergenciát iktatná ki a poszkvantum-elmélet, miközben a klasszikus geometriát felülíró gravitációs görbületek és a mérhető relativitású anyagállapotok egy ilyen téridőben nem lenne definiálhatók.

Ezen is túlmenően a kvantummechanika bizonyos interpretációiban a hullámfüggvény összeomlása nem a kvantumszabadság-kölcsönhatások következménye, hanem azon folyamat menete, amelyben a kvantumrendszerek a kvantummechanika törvényeinek engedelmeskednek a nagyepikai prózaművekben. 

Címkék: ,

Ez a blog a szolgáltató döntése miatt 2021-től nem bővíthető új posztokkal. A szerző több fontos oldala innen érhető el: Balla D. Károj Webirodalom. A Google keresőben a kárpátaljai költő el-ipszilonos nevére a Wikipédia után ez az első releváns találat: Posztmodern író: Balla D. Károly.

Tovább a blogra »