1.0Virtuális Notesz. Balla D. Károj jegyzeteihttps://noteszgep.cafeblog.huBalla D. Károjhttps://noteszgep.cafeblog.hu/author/ungpartygmail-com/<p><strong>"Viszont sajátos, kisebbségverte viszonyaink közt vergődve a válaszkísérletek szolgálhatnak némi fogózkodóval, támponttal."</strong></p> <p>Ez azért szép, ugye? Kölcseyt a Kis herceggel összehozni sem semmi... Közhely közhely hátán. Gyűjteménybe csak göcsörtjei miatt nem illik...</p> <p><span style="font-size: small">Írta: Horváth Sándor | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 25.</span></p> <h1>Jól csak szívvel lát az ember</h1> <p>Talán úgy illene, hogy a Magyar Kultúra Napja ürügyén megfogalmazandó gondolataimhoz a Himnusz valamelyik sorát válasszam. Hisz nemzeti imánk megszületését is méltatjuk. A titkot azonban Saint-Exupéry kis hercegének megszelídített rókája árulta el: "jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."</p> <p>Hogy mi köze a kultúrának ehhez a költőien megfogalmazott alapigazsághoz? Válaszom egyszerű: általa teremtetik a szemmel láthatatlan lényeg.<br /><br />Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kultúrán csupán a művészeteket, illetve azok befogadását értik. S a műveltség színvonalát bizonyos tudáshalmaz birtoklásával mérik. Pedig a dolog ennél jóval összetettebb. Jómagam ide sorolom az általában azért elfogadottak (olvasottság, széles látókör, írás-, kommunikációkészség...) mellett a jóságot, az együttérzést, a toleranciát, s még hosszan sorolhatnám a tulajdonságokat, melyek éppen szemmel láthatatlan voltuk miatt teszik nemessé az embert, emelik közösséggé a tömeget.<br /><br />A kultúra – e szélesebb értelmezésben – életünk mércéje és lényege. A társadalom milyenségét meghatározó eszencia.<br /><br />S, ugyebár, beszélünk még viselkedés-, politikai, közösségi kultúráról, de jelzőként még számos kifejezést elé biggyeszthetünk. E szövegkörnyezetben hihető a megállapítás: talán a legfontosabbat, az emberi értelmet, értéket méltatjuk e napon.<br /><br />S mit jelent, mennyit ér a kultúra, ha magyar?<br /><br />Közhelyek hangoztatása nélkül ugyancsak nehezen megválaszolható kérdés. Talán szerencsésebb is lenne költőinek felfogni. Viszont sajátos, kisebbségverte viszonyaink közt vergődve a válaszkísérletek szolgálhatnak némi fogózkodóval, támponttal.<br /><br />Bár éppen a politikai nemzetegyesítésre tett kísérlet eufórikus idejét éljük, igazából mégiscsak a magyar kultúra emelhet fel, őrizhet meg minket. Hisz még Magyarország polgárait is elválasztják egymástól bizonyos, az országénál makacsabb, alattomosabb határok. Érdekkülönbség van a város és a vidék, a tőkés és a munkavállaló között. Feszíti, szakítja az egységet a cigány-, a zsidógyűlölet. A pártpolitika is szekértáborokba kényszerít. Mindez sekélyesíti és morzsolja az utódállamok magyar közösségeit is. Ezért van (lenne) nagy szükség valami olyan erőre, mely nem csupán a látszat szintjén egységesít, hanem a lelkeket is összetartja.<br /><br />Ez a kultúránk, mindaz, amit a szívünkkel látunk.</p> <hr /> <p style="text-align: right"><a href="https://web.eoldal.hu/cikkek/hirek/">Kult hírek, érdekességek</a></p>rich