<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Virtuális Notesz. Balla D. Károj jegyzetei</provider_name><provider_url>https://noteszgep.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Balla D. Károj</author_name><author_url>https://noteszgep.cafeblog.hu/author/ungpartygmail-com/</author_url><title>Kisebbségverte mondat</title><html>&lt;p&gt;&lt;strong&gt;&quot;Viszont sajátos, kisebbségverte viszonyaink közt vergődve a válaszkísérletek szolgálhatnak némi fogózkodóval, támponttal.&quot;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ez azért szép, ugye? Kölcseyt a Kis herceggel összehozni sem semmi... Közhely közhely hátán. Gyűjteménybe csak göcsörtjei miatt nem illik...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: small&quot;&gt;Írta: Horváth Sándor | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 25.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;h1&gt;Jól csak szívvel lát az ember&lt;/h1&gt;
&lt;p&gt;Talán úgy illene, hogy a Magyar Kultúra Napja ürügyén megfogalmazandó gondolataimhoz a Himnusz valamelyik sorát válasszam. Hisz nemzeti imánk megszületését is méltatjuk. A titkot azonban Saint-Exupéry kis hercegének megszelídített rókája árulta el: &quot;jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.&quot;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Hogy mi köze a kultúrának ehhez a költőien megfogalmazott alapigazsághoz? Válaszom egyszerű: általa teremtetik a szemmel láthatatlan lényeg.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kultúrán csupán a művészeteket, illetve azok befogadását értik. S a műveltség színvonalát bizonyos tudáshalmaz birtoklásával mérik. Pedig a dolog ennél jóval összetettebb. Jómagam ide sorolom az általában azért elfogadottak (olvasottság, széles látókör, írás-, kommunikációkészség...) mellett a jóságot, az együttérzést, a toleranciát, s még hosszan sorolhatnám a tulajdonságokat, melyek éppen szemmel láthatatlan voltuk miatt teszik nemessé az embert, emelik közösséggé a tömeget.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A kultúra – e szélesebb értelmezésben – életünk mércéje és lényege. A társadalom milyenségét meghatározó eszencia.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;S, ugyebár, beszélünk még viselkedés-, politikai, közösségi kultúráról, de jelzőként még számos kifejezést elé biggyeszthetünk. E szövegkörnyezetben hihető a megállapítás: talán a legfontosabbat, az emberi értelmet, értéket méltatjuk e napon.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;S mit jelent, mennyit ér a kultúra, ha magyar?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Közhelyek hangoztatása nélkül ugyancsak nehezen megválaszolható kérdés. Talán szerencsésebb is lenne költőinek felfogni. Viszont sajátos, kisebbségverte viszonyaink közt vergődve a válaszkísérletek szolgálhatnak némi fogózkodóval, támponttal.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Bár éppen a politikai nemzetegyesítésre tett kísérlet eufórikus idejét éljük, igazából mégiscsak a magyar kultúra emelhet fel, őrizhet meg minket. Hisz még Magyarország polgárait is elválasztják egymástól bizonyos, az országénál makacsabb, alattomosabb határok. Érdekkülönbség van a város és a vidék, a tőkés és a munkavállaló között. Feszíti, szakítja az egységet a cigány-, a zsidógyűlölet. A pártpolitika is szekértáborokba kényszerít. Mindez sekélyesíti és morzsolja az utódállamok magyar közösségeit is. Ezért van (lenne) nagy szükség valami olyan erőre, mely nem csupán a látszat szintjén egységesít, hanem a lelkeket is összetartja.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Ez a kultúránk, mindaz, amit a szívünkkel látunk.&lt;/p&gt;
&lt;hr /&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: right&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://web.eoldal.hu/cikkek/hirek/&quot;&gt;Kult hírek, érdekességek&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>