1.0Virtuális Notesz. Balla D. Károj jegyzeteihttps://noteszgep.cafeblog.huBalla D. Károjhttps://noteszgep.cafeblog.hu/author/ungpartygmail-com/<br /><div style="text-align: left"><b>Constans Siverick:</b></div><div align="center" style="text-align: center"></div><div align="center" style="text-align: center"><span style="font-size: large"><b>Mese felnőtteknek, avagy:</b></span></div><div align="center" style="text-align: center"><span style="font-size: large"><b>Apám újabb tyúkjának története</b></span></div><div style="text-align: justify"><br /></div><div style="text-align: justify">Hol volt, hol nem volt, a Lajtán és Kárpátokon innen, volt egyszer egy Köztársaságtalanított ország és annak egy köztársaság nélküli köztársasági elnöke… Mesénk főhőse sokat próbált hős volt, igazi legény a gáton. Úgy forgatta a párbajtőrt, mint rajta kívül kevesen széles e világon. Nyert is lovagi tornát az Óperenciás tengeren innen (Münhenben) és túl (Mexikóvárosban) is.</div><div style="text-align: justify">Ám amikor az ifjonti hév elfogyott, hősünk új pályára lépett, ahol szintén sikert sikerre halmozott.</div><div style="text-align: justify">De hősünk nem volt megelégedve számtalan fényes sikerével, és a sportolói babérok mellé tudományos címre is vágott.</div><div style="text-align: justify">Telt, múlt az idő, és a tudományos babérokkal is koronázott, őszülő halántékú mesehősünkről egyszer kiderült: tudós címét bizony lopott anyagból szerezte magának, becsapva nagyhírű egyetemi urakat. Hősünk azonban szembenéz a vádakkal – <i>kard ki kard!</i> –, s váltig tagad: a vitatott mű minden sorát ő, csakis ő írta egyedül.</div><div style="text-align: justify">Itt most egy másik mese és annak párhuzama jut eszembe. A gyerekek jól ismerik azt másik mesét, a Lázár Ervinét: Bruckner Szigfridről, a költői versenyről és az Apám tyúkjáról. Akik mégsem ismernék, azok kedvéért felidézzük, hogy a Négyszögletű Kerek Erdőben kiírt versíró pályázaton Szigfrid költői elismerésre vágyott (engedjék meg, hogy ezt a részt hosszabban felidézzem):</div><div style="text-align: justify">„Ej, mi a kő! Tyúkanyó kend</div><div style="text-align: justify">a szobában lakik itt bent?</div><div style="text-align: justify">A reakció nem maradt el:</div><div style="text-align: justify">– Állj – mondta Mikkamakka, <i>ezt nem te írtad</i>!</div><div style="text-align: justify">– Hát kicsoda? – háborgott Bruckner Szigfrid. Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, <i>nem az én írásom ez</i>?!</div><div style="text-align: justify">– Jó, jó – vágott közbe Mikkamakka –, de <i>ezt már régen megírta Petőfi Sándor</i> (…).</div><div style="text-align: justify">– Na jó – mondta Bruckner Szigfrid. – Tudok én mást is. (…)</div><div style="text-align: justify">Ej, kend, tyúkanyó, mi a kő,</div><div style="text-align: justify">itt bent lakik a szobában.</div><div style="text-align: justify">– Hahó – hadonászott Aromo – , <i>ugyanazt mondod kitekerve</i>! És ráadásul rím sincs benne.</div><div style="text-align: justify">– Rímnek kell benne lennie? – kérdezte Bruckner Szigfrid Mikkamakkát.</div><div style="text-align: justify">– Hát nem árt – mondta az –, de ne az Anyám tyúkját mondjad. <i>Akárhogy forgatod, úgyis ráismerünk</i>.</div><div style="text-align: justify">– Na jó – mondta Bruckner Szigfrid –, akkor nem az Anyám tyúkját mondom. Elkezdte:</div><div style="text-align: justify">Apám tyúkja. Írta Bruckner Szigfrid.</div><div style="text-align: justify">Ej, tyúkapó, mi a kő, itt bent</div><div style="text-align: justify">lakik a szobában kend?</div><div style="text-align: justify">– Megölni, lelőni, szétvágni, elzavarni, kirúgni, szétfűrészelni! – dühöngtek a többiek.</div><div style="text-align: justify">– Így nem lehet szavalni! – háborgott Bruckner Szigfrid.</div><div style="text-align: justify">– Bizony nem, mondta Mikkamakka. – Jobb is, ha abbahagyod. <i>Itt csalással nem élsz meg</i>.”</div><div style="text-align: justify">Eddig az idézet és a mese. A tanulság pedig, ha ezek után még lennie kell, annyi: nagy kár, hogy komoly, magukat tudósnak álcázó felnőttek már nem olvasnak meséket; talán ezért van az, hogy bár Bruckner Szigfridnek esélye sem volt a győzelemre, a meséken kívüli valóságban akár az Apám tyúkjával is babérokat lehet aratni.</div><div style="text-align: justify">Pedig jó volna ismerni a meséket, legalább a klasszikusokat, hiszen mennyi tanulság lakozik bennük! Például Andersen meséjéről a császárról meg az ő új ruhájáról, melyben mindenki: a dicső kamarás urak és más udvari emberek, sőt maga a császár is úgy tett, mintha nem azt látná, amit lát, mert ellenkező esetben, hogy a klasszikus meseírót idézzem: „a többiek a tisztségére méltatlannak vagy földbutának tartanák” őket.</div><hr size="1" /><div style="text-align: right"><span style="font-size: x-small">Vendégposzt. Írta: Constans Siverick</span></div>rich