Virtuális Notesz. Balla D. Károj jegyzetei

Balla D. Károly Parányok tánca parányok tánca ez, a kis rettenőkéakik belakják a szűkös üregeketmegtelepszenek a téglák közötti résbenelszaporodnak a gerendák eresztékeibenott vannak mindenütt, ahol hiány támadbefészkelnek a beton buborékaibaa fémek kristályai közéelektronhéjak alámozdulataik adják ezt az állandó nesztcsak akkor hallod, ha nem figyelsz odaha valami egészen mást csinálszmert amint fülelni kezdeszelhallgatnak a kis rettenőkabbahagyják… Tovább »

Balla D. Károly Erős halálon a múlás émelygése fogja testedelindult már a büntető feléda lelked, mint a tépett hajnal, feslettés érzed már a kárhozat szelét vajon idáig várnod mért is kelletta baljós jelzés mért nem volt elégmikor a vétkek enyhülése helyettforró hitedbe mart a hűvös jég azóta messze szállt a szép alázats a fákra roskadt… Tovább »

Balla D. Károly Merengtél őszön merengtél őszön, elmúláson épp elégszermiközben készült már a hegy mögött a fagyés alkuvásba hányszor vitt a könnyű kényszerhiába hitted, fennkölt elvek híve vagy és  újra itt az ünnepélyes színű évszakde eltűnődni fényén nincsen már idődmert ölni inkább tudnál most, a nyers erőszakerélye győzne meg a törvények előtt ám nincs, kit… Tovább »

Megjelent: Eső, 2011/3 Balla D. Károly Szomorvidám   Tesz még egy kört a foszló értelem,nyomában ott a délibábos pára,megül, mint köd a hűvös réteken,de fel is száll majd mindjárt, nemsokára. Szomorkás sóhaj ring a fák fölött,akárha holtak gyönge lelke volna,és mint madár, ki délre költözött,hiányt lebeg az üdvök tiszta gyolcsa. Ma nincsen köztünk az, ki… Tovább »

Eső c. folyóirat, új szám (2011/3) Balla D. Károly Játszott értelem   Arányait ha mindig meghagyod,fel nem borul a játszott értelem,de nyomban gyönge térdeire rogy,ha többre tör és vágya féktelen, ha távlatai túlontúl nagyok,és visszahajlik már a széleken. Nem épül így a fokra minden fokés nem hasíthat metsző éle sem, a völgy fölött a csúcsa… Tovább »

Versem az Opus 13. számában. „Az idei év negyedik Opusa a Kormányeltörésben elnevezésű rovattal indít, mely a negyven évvel ezelőtt íródott Domonkos István azonos című verséről kapta a nevét. A blokk egyetlen kikötése, hogy egy fontos Domonkos-idézet újraírására épüljön: „nem gondolni kollektív, /nem gondolni privát”. A citátum sorai természetesen szabadon variálhatóak voltak, így a fejezet… Tovább »